Új szezon, új kihívások, és a változatosság kedvéért a HFBA szerveződuója ismét a szokásos akut időhiánnyal futott neki a 2015-16-os évad előkészítésének. Az viszont mégsem járja, hogy évi egy beharangozó agymenést se préseljünk ki magunkból, következzen is idei felvezető cikksorozatunk első és egyben utolsó epizódja:
A tavalyi szezon egyik szomorú trendje volt meghatározó játékosok súlyos és hosszú rehabilitációt igénylő sérüléshulláma. A szezon kezdetére legtöbbjük a visszatérés közelében jár, mi pedig röviden, posztonként végignézzük, melyiküktől mit várhatunk idén.
Father Time is Undefeated. Minden évben vannak olyan veteránok, akik az előző években megbízhatóan teljesítettek, és tapasztalatuk, fineszük miatt a megfelelő formátumban, okosan használva, elérhető áron hasznos tagjai lehettek egy fantasy csapatnak. Ilyen esetekben áll fenn a veszélye, hogy egy-egy sikeres veteránév után nosztalgiából magasabb értéket tulajdonítunk egy kiöregedő játékosnak, akin bizony már meglátszik az idő vasfoga. Az idei nyugdíjasklubból is összeállítunk egy kezdőötöst, akiknek draftolását érdemes kétszer is átgondolni.
A kék sarokban: Kriptaszökevények:
Point Guard – Prof. Andre Miller, Phd.: A milliméter pontos alley-oop passzok nagymesterének idén már a Timberwolves fiatal titánjainak mentorálása lesz a legfőbb feladata. Az ő játékstílusa szépen öregedett, de az idei szezonban már a 40. évét tölti be. Helye és játékpercei erősen kérdőjelesek ebben a fiatal csapatban, ellenben Rubio régóta nem tudott végigjátszani egy szezont, könnyen előfordulhat, hogy év közben a kezébe kerül a karmesteri pálca, mely esetben egy jó ütemű cserében aranyat érhet, már amennyiben lábon (kerekesszéken – @rosszember) bírja Wigginsék tempóját.
Shooting Guard – Manu Ginobili (igen, nem mertük ide tenni tudjátokkit – @rosszember): Bár tavaly sérülések is hátráltatták, az argentin virtuóz kifejezetten rosszul öregszik. Játékának mindig is fontos eleme volt a sebesség, ami az előző idényben már megkopni látszott. Fantasy értékének a Spurs extrém pihentetési rendszere sem tesz jót, a back-to-back meccsek második napján már ne nagyon keressük őt a pályán.
Small Forward – Paul Pierce: Az eddig szinte üresen tátongó kiscsatár posztra érkezett a Clippersbe, ő hozhatja meg Griffinék mellé azt a bajnoki rutint és tapasztalatot, mely eljuttathatja a Los angelesieket a csúcsra. Kiélezett végjátékokban, a rájátszás kőkemény meccsein még mindig számíthat rá Doc Rivers, de a langyos alapszakasz meccseken már pihenni fog, így fantasyban már kevés pluszt jelenthet egy csapatnak. Főleg, hogy Washingtonban legproduktívabb számait már small ball négyesként hozta, ami Clippersben Griffin és Jordan mellett nem igazán kivitelezhető.
Power Forward – Dirk Nowitzki: A Dallas idei csapata nem túl acélos, sérültekkel is tele vannak. Az offseasonban nem csak Jordan tartott be Cubannek, hanem Chandler is otthagyta a texasi alakulatot, pedig az ő palánk alatti védelme jelentősen tehermentesítette Nowot. Dirk legnagyobb problémája a lassuló sebessége, a csapattársai nem véletlenül csúfolták Múmiának. A német védekezése már tavaly is erősen negatív oldalra billent, és egykor védhetetlen egylábas fadeawayét pedig egyre többször blokkolták a gyorsabb lábú védők. Nagy kérdés hogy ebben a meggyengült Mavs-ben mennyire, és meddig tud vezérszerepet vállalni.
Center – Tim Duncan: Az öreg Timmy még tavaly is meghatározó egyénisége volt a Spursnek, fél lábon is a liga egyik legjobb védője a posztján, támadásban pedig még mindig a low post legnagyobb tanára. Az ő értéke elsősorban a San Antonio megváltozott szerkezete miatt csökkenhet le. Aldridge érkezésével, és Leonard további előtérbe kerülésével Popovich már készül a Spurs következő korszakára, Splitter elcserélésével pedig egy fontos harcostársát veszítette el a palánk alatt. Azonban, ha valaha beletörik valakibe az idő vasfoga, az ő lesz.
A piros sarokban: Kórházválogatott:
A sérültek értékelése még a veteránokénál is nehezebb, hiszen figyelembe kell venni a sérülés súlyosságát, lehetséges krónikus voltát, illetve értékelni a probléma jellege és az adott játékos posztja és játékstílusa közötti összefüggést, hogy milyen mértékben kényszerül megváltoztatni a játékát felépülése után. Az is nagy kérdés, hogy egy-egy sérülésnek milyen hosszú távú fizikai és pszichológiai hatása marad.
Point Guard – Derrick Rose: A cikk ötletelése során sajnos a kezdőötös legbiztosabb tagja volt, az elmúlt években bebizonyosodott, hogy Rose teste nem bírja az (föld bolygó – @rosszember) NBA követelményeit. Három szezon alatt képtelen volt egy teljes évnyi meccsen pályára lépni. Térdei porcelánból vannak, és bár az új edző alatt talán kisebb terhelésnek lesz kitéve, mint Thibodeau rendszerében, vagy nagyon erős perclimittel játszatják, vagy újabb súlyos sérülésnek néz elébe. Fantasy szempontból túlságosan nagy kockázat nagyobb összeget áldozni rá.
Shooting Guard – Kyrie Irving (igen, ide se.. – @rosszember): A törött térdkalács elég súlyos sérülés, könnyen lehet, hogy januárig nem látjuk pályán a villámléptű irányítót. Hatalmas kérdés, hogy egy ilyen veszélyes sérülés után milyen gyorsan, vagy egyáltalán milyen mértékben nyeri vissza robbanékonyságát, és magabiztosságát. Valószínű, hogy a rájátszásig nem lesz 100%-os Kyrie. A Cavs a mélysége miatt megteheti, hogy csak fokozatosan hozza újra játékba, így fantasy értéke is meglehetősen limitált lesz az idei szezonban.
Small Forward – Kevin Durant/ Chandler Parsons: A Jones törés nagyon veszélyes lehet, de KD alkata talán nem rejt magában akkora rízikófaktort, mint Embiid esetében, aki teljesen más tészta. Az OKC az előző szezon hibájából tanulva megvárta, amíg Durant ténylegesen 100%-os állapotba kerül, így minden remény megvan rá, hogy idén újra a régi pontkirály tér vissza a pályára.
Parsons sérülése körül hatalmas a titkolózás, senki nem tudja mi van vele pontosan, a microfracture nevű beavatkozást is emlegették vele kapcsolatban, ami korántsem hangzik biztatóan (orvosi diploma nélkül: a beavatkozás során mesterségesen mikrotöréseket képeznek a csontban, ami segíti az új porcréteg kialakulását). Visszatérésének ideje bizonytalan, a sérülés hosszútávú hatásai pedig megjósolhatatlanok, szintén csak bevállalós menedzsereknek ajánlott.
Power Forward – Kevin Love: Egy Újabb Lovag a listán, újabb súlyos sérüléssel. Szerencsére Love esetében kevés az esély arra, hogy a probléma krónikussá váljon, nem olyan szituációban sérült meg, amely rendszeresen előfordul és a rásérülés valószínűsége nagy. Ha a rehabilitáció sikeres volt, a teljesítménye is visszatérhet arra a szintre amit tőle elvárunk (amennyiben a Cavs optimálisan ki tudja használni az erősségeit).
Center – Dwight Howard: a Houston magasembere korábban is küzdött már kisebb-nagyobb sérülésekkel, az utóbbi években szinte minden szezonban hagyott ki hosszabb-rövidebb időt. Ha pedig a hírek igazak, és beszakadt MCL-el játszotta végig a rájátszást, akkor nála is felmerül a krónikus probléma kérdése (ha más nem fejben… – @rosszember). Az ő játékára komolyan hatással van az egészsége, hiszen a nyers erőre és robbanékony védekezésre épülő stílusa mindenképpen megköveteli az egészséges térdízületet. Büntetőzése miatt eddig is komoly kérdőjelnek számított, ha hozzávesszük egy esetleges újbóli sérülés esélyét, nagyon meg kell fontolnunk, mennyit áldozunk rá.
Hungarian Fantasy Basketball Association 